Veszprém város zsidó közössége a XVIII. század első felében megindult bevándorlás következtében jött létre. Az itt megtelepedő családok a város két földesura, a püspök és a káptalan joghatósága alatt szervezte meg gazdasági életét és teremtett magának egzisztenciát. A számban egyre növekvő városi zsidóság 1750 körül hozott létre hitközséget, mely a közösséget képviselte a földesúr előtt.

Életét és kötelességeit a földesúr által jóváhagyott statutum szabályozta. A zsidók letelepedésükért, vállalkozásaik működtetéséért és jogaik védeleméért földesuruknak fizettek, aki mindaddig, amíg érdekei nem sérültek, nem akadályozta őket tevékenységükben. Vallási életük megszervezéséhez segítséget nyújtott, intézményeik részére fizetés ellenében helyet biztosított. A zsidóság elsőfokú bírói fóruma mindvégig a püspöki, illetve káptalani úriszék volt: itt tárgyalták a közösség belső konfliktusait, a különböző adóssági pereket és más, a zsidóság és a városi lakosság közti ügyet.

A veszprémi zsidóság a XVIII. század óta működő ún. héderek helyett – uralkodói nyomásra – 1805-ben alsófokú iskolát alapított. Fiataljaik a század közepétől pedig egyre nagyobb számban a piarista gimnáziumban tanultak. Az elemi oktatás számára 1851-ben építettek iskolát, majd annak leégése után, 1895-ben újabb iskolaépületet.

A kongresszusi irányzathoz tartozó veszprémi hitközség az ország jelentős közösségei közé tartozott, rabbijai gyakran meghívott, országos hírű teológusok és hitszónokok voltak. A közösség 1865-ben nagy anyagi áldozatok árán új zsinagógát épített.
 Segélyegyletei révén gondoskodni tudott minden tagjáról. Nagyarányú értelmiségének köszönhetően a város elitjébe is bekerült, legtehetősebbjei virilisként a városi tanácsnak is tagjaivá lettek. A polgárosodásban mind nagyobb szerephez jutó zsidóság Veszprém gazdasági életében is vezető szerepet vitt.
A vészkorszak kezdetekor a város ügyvédeinek, orvosainak nagy része, de főképpen az iparosok és kereskedők többsége a zsidóság köréből került ki. Ezt a dinamikus közösséget fosztotta meg erejétől a korabeli politika, és végül engedte elpusztulni.

Az egykori veszprémi zsinagógát körülvevő épületekben, illetve a zsidó iskolában mintegy 600 főt zsúfoltak össze 1944-ben, főként gyermekeket, időseket és nőket, a munkaképes korú 18 és 50 év közötti veszprémi férfiakat már korábban munkaszolgálatra vitték. A zsúfoltság miatt maguk a zsidó polgárok kérték, hogy egy részük beköltözhessen a zsinagógába, így annak épülete is ilyen szomorú célt szolgált. Az egykori Komakút téri gettóban pedig a veszprémi, illetve a siófok-enyingi járás mintegy 28 községének zsidó lakosságát helyezték el, a laktanya 26 szobájában csaknem 470 embert zsúfoltak össze - derül ki a korabeli dokumentumokból.
 
Újságcikkekből lehet következtetni arra, hogy a két gettót 1944. június 19-én ürítették ki. A veszprémi zsidókat innen a sárvári gyűjtőtáborba vitték, majd július elején szállították őket Auschwitzba.
 
Veszprém környékről összesen 4106 zsidó ember esett áldozatául a gyilkosságoknak. Többségük a birkenaui gázkamrák egyikébe, majd a krematóriumba került. 170 veszprémi férfi elkerülte a deportálást, őket munkaszolgálatra hívták be, ott szenvedték végig az 1944-1945-ös időszakot.