A sírköveken elõforduló zsidó jelképek
2009. február 26. csütörtök, 23:34 |
1. Kőtábla: Mózes a Szináj-hegyen kapta a kőtáblákat az Örökkévalótól a Tízparancsolattal: „És odaadta Mózesnek, amint végzett azzal, hogy beszéljen vele, a Szináj hegyén, a bizonyság két tábláját, kőtáblákat, írva I-ten ujjával.” (Exod 31:18)
Felül ívelt könyv alakja gyakran látható sírköveken, felirata vagy a Tízparancsolat kezdőbetűit illetve a héber ABC első tíz betűjét tartalmazza, vagy az elhunytról szól.
2. Menóra: hét-, ritkábban nyolcágú gyertyatartó, ami szimbolizálja az élet fáját, a pusztai sátorban és a Szentélyben is esténként olajmécsest gyújtottak benne. (Exod 25:31-40, Num 8:1-4) Az újkorig gyakori szimbólum volt kéziratokban és sírköveken.
3. Hatágú csillag (Mágén Dávid): Jelentése Dávid pajzsa, ami a hagyomány szerint Dávid királyhoz kapcsolódik, két ellentétes irányú háromszög egybeforrva, az Örökkévaló 72 betűs neve volt rajta és háborúban védelmet nyújtott viselőjének. Más források szerint az ég és a föld egységét jelképezi, a dualizmusból az egyistenhitre tért zsidóság jelképe. Gyakran előfordul síremlékeken.
4. Kohanita kéz: Áron hakohén leszármazottainak sírján látható jelkép, amely az előírás szerint (Num 6:22-27) áldást osztó papi kezet ábrázolja, a hüvelykujj külön áll, míg a többi ujjak kettő-kettő egymás mellett vannak. A Midrás szerint az Örökkévaló az áldást osztó ujjak között tekint le a gyülekezetre {vö. Énekek Éneke 2:9 }, emiatt tilos áldásmondás közben fölnézni.
5. Állatábrázolás: régi sírköveken gyakran láthatunk állatfigurákat, pl. oroszlánt, sast, szarvast. Ezek a jelképek az Atyák mondásaiból (Pirké Avosz) származnak (5:23), miszerint: „Légy erős, mint a párduc, könnyű, mint a sas, gyors, mint a szarvas és hős, mint az oroszlán, hogy teljesítsd mennyei Atyád akaratát” Az oroszlán Juda törzsének jelképe, a szarvas a menekülő zsidóságé. Néha megjelenik olyan állat képe is, amely a Bibliához tulajdonképpen nem köthető, pl. medve egy Dov-Bär [héb., jiddis ’medve’] nevű ember sírján.
6. Korona: szintén az Atyák mondásaiban gyökerezik (4:13), mely szerint: „Három korona van: a Tóra koronája, a papság koronája és az uralom koronája. A jó hír koronája azonban felülmúlja mindeniket”. Tekintve a téma jellegét, talán jobban illik a jelképhez a Biblia következő verse: „…íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható - és a vádlevél, melyet írt a pörös felem: bizony vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak [tkp. korona gyanánt] magamra,” (Jób 31:35-36.)
7. Kancsó: a leviták (Lévi törzséből származó, templomi szolgálatra kijelölt zsidók) jelképe, akiknek feladata volt a Szentélyben papi teendőket ellátók kiszolgálása. A II. Szentély lerombolása óta ez a szerep a kézleöntésben nyilvánul meg.
8. Megila: ’tekercs’, a Tórát jelképezi.
9. Szőlő: József törzsének jelképe, de utal a családi életre is, „Feleséged, akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében” (Zsolt.128.3).
Ráadásul a szőlő egyike annak a hét növénynek, mellyel a Tóra Erec Jiszroelt dicséri: „Mert az Ö-való a te I-tened bevisz téged egy jó országba, vízpatakoknak, és a mélységek forrásainak országába, melyek erednek a völgyben és a hegyen; búza és árpa, szőlő, füge és gránátalma országába, olajfa és méz országába”. (Deut 8.7-8)
10. Búza: Az Erec Jiszroelt jellemző növények egyike (ld. fent), Áser törzsének jelképe.
11. Szomorúfűz: a Lulav-csokor része, amely jelképezi az emberek minden csoportját, azokat, akik tanulnak, de nem végeznek munkát, akik dolgoznak, de nem tanulnak, illetve akik, mindkettőt, vagy egyiket sem teszik. Összességében viszont ők adják az emberiséget. A fűz az a növény a csokorban, amelyiknek sem íze, sem illata nincs, de szükséges a teljességhez. A Midrás szerint a Lulav-csokorban mindegyik növénynek van az emberi testben hasonmása (gerinc, szív, szem, száj), a fűz a szájat jelképezi, mindegyik testrész azt a célt szolgálja, hogy az Örökkévalót dicsőítse. (Vájikro Rábbá 30.14.). A Talmud szerint a szerénység, egyszerűség jelképe. Az egyik legszebb bibliai utalás a fűzre vonatkoztatható a halálra is: „Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt.” (Jób 40:17)
12. Nap: Rubén törzsének jelképe.
13. Pálmalevél: Luláv-csokor gerincét képezi (ld. 11. pont), a Hasmoneusok győzelmi jelképként használták (I Macc. 13:37; II Macc. 14:4), mivel a növény minden része felhasználható, ezért „nincs értékesebb Izrael számára…” Midrash (ibid.)
14. Szív: Jelképként ugyan nem tudunk róla, de a Tórában 847-szer fordul elő a szó, főképpen, mint az érzelmek központja az emberi testben. Legnagyobb jelentősége a zsidóság számára a S'má Jiszroel imában van:
„Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel.
És legyenek ezek az igék, amelyeket neked ma parancsolok, a szíveden”(5Móz.6:5-6)
15. Babér: A Biblia csak egyszer említi a babért oren néven, amit a Talmud azonosít babérként (RH 23a), a fordítások többsége cédrusnak nevezi.
„Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel.” (Isa. 44:14)
A Misna azok közé a fák közé sorolja, amelyeket a vörös üsző rituális égetésénél használnak (Par. 3:8). Más vélemények szerint azokhoz a tüzekhez használták, amelyekkel az egymástól távoli közösségek értesítették egymást az Újhold kihirdetésének idejéről. (RH 2:3) Izrael egyik nagyon fontos növénye, fűszerként és a Talmud előírásainak megfelelően bélféreg elleni gyógyszerként használják (Git. 69b)
Állandó elemei ezenkívűl a sírköveknek a minden kő tetején (felső sorában) megtalálható két betű: נ”פ (rYcn he, ’itt van eltemetve’) illetve t"p (hnBmt he, ’itt van elrejtve’). Az előbbi férfiak, az utóbbi nők sírkövén szerepel. A sírfeliratokat pedig általában a h"bxnT betűk zárják, ami a héber MyjHh.rvrxY hrBrx vQpn yhG („Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe”, vö. 1Sám 25:29). Ma gyakran előfordul, hogy ezek a betűk az egyetlen héber betűs elemek a sírkövön.
Forrás: Szabó Erika
| < Előző | Következő > |
|---|
