A zempléni településen már a 18-19. század fordulóján éltek zsidók. Itt születetett Taub Eizik rabbi a nagykállói cadik. 1808-ban alakult meg a Chevra Kadisa (Szentegylet). Később jesiva, majd talmud-tóra alakult. A hitközség alapszabálya 1815-ben keletkezett. 1912-ben új, nagy templomot építettek.
Billiczer Amram rabbi. Édesapja híres rabbi volt Nagyidán. Amram rabbit halála után fia Billiczer Pinkász rabbi, majd veje Pollák Emanuel Menachem Halévi követte a rabbiszékben.
Pollák Emanuel Menachem Halévi főrabbi 1912-ben került a közösség élére. Nagy tiszteletnek örvendő, nagytudású rabbi volt. Halála után a veje, Lemberger Ernő rabbi folytatta a munkáját. Lemberger rabbi túlélte a Holokausztot, az USA-ba emigrált, és ott adta ki apósa responzumgyűjteményét Chelek Levi címmel.
Temető. Az Árpádhegyen, a Széchenyi közben található a körülkerített, viszonylag rendezett temető.

Forrás: a magyar zsidó zarándok könyvből

Bátran elmondhatjuk, hogy a fõváros izraelita templomai közül a legszebb" - írta Dausz Gyula a kortársak büszkeségével a Cserkesz utcai zsinagógáról 1913-ban. A Kõbánya múltja és jelene címû alapvetés szerzõje egy hihetetlen ütemben fejlõdõ városrész egyik legújabb épületérõl vélekedett így. A városegyesítés után gyorsan benépesülõ kerület ekkor már kezdett határozottan pesties formát ölteni: a gyártelepek által közrezárt központjában fasorok szegélyezték a portalanított utakat, felépült több iskola - köztük a modern polgári -, megalakult a gimnázium. Kõbányának ekkor már volt elöljárósága, szépséges és kellõen tágas plébániatemploma, fõútján pedig hatalmas bérpalotát emelt saját alkalmazottainak a fõváros.